Szeretem, hogy nem vagyok tökéletes.
A legjobban viszem az életemet, ahogyan csak tudom. Szabad szeretnem az esetlenségem, a hibáimat. Ez nem jelenti azt, hogy elzárkózom a változástól, az életem jobbításától.
Ahhoz, hogy változhassak szükségem van az elfogadásra. Nem a spirituális „Fogadd el magad!”–ra gondolok, vagy a „Gondolkodj pozitívan!”–ra. Ezekben hatalmas az elvárás és rögtön benne van ez a mondat is:„Nem vagyok jó,
MIÉRT PONT A JÓGA?
Mert jógázni jó!
Nem kérdés ez mindazok számára, akik jógáznak. De nem biztos, hogy ez elegendő válasz, ha a kérdező még sosem jógázott. Gyakran gondolok arra, hogy átadható-e szavakkal az, amit a testünk lelkünk átél, amikor jógázunk. Egyáltalán nem vagyok benne biztos. Ez a kérdés pedig valamiért már többször is megtalált engem.
Az ászanák hasznos térképek önmagunk felfedezésére, de semmiképpen sem maguk a terepek.” Donna Farhi
Hányszor mondod el naponta magadnak, hogy ez nekem nem megy, nem vagyok elég jó, nem érdemlem meg? És hányszor érezted már azt az életedben, hogy ezt nem lett volna szabad megtennie velem? Miért nem hagytam előbb abba,