Önelfogadás és belső béke

Ahhoz, hogy változhassak szükségem van az elfogadásra. Nem a spirituális „Fogadd el magad!”–ra gondolok, vagy a „Gondolkodj pozitívan!”–ra. Ezekben hatalmas az elvárás és rögtön benne van ez a mondat is:„Nem vagyok jó, így, ahogy vagyok!”
De amikor szabad azt éreznem, amit érzek és ezzel együtt is szerethető vagyok, az már igazi mély és belsőséges elfogadás. Rendben lehetek minden emberi érzésemmel, gondolatommal, érzelmemmel. Szabad dühösnek lennem, szomorúnak, vagy éppen olyannak, amilyen vagyok. Ez nem jelenti azt, hogy erőt, energiát adok neki, vagy a gondolataimmal továbbgörgetem. Csak megfigyelem, elfogadom és már tovább is engedem. Közben mély és intim kapcsolatban vagyok magammal, a változás pedig észrevétlenül elindul.