Az ashtanga  szó szanszkrit jelentése nyolc ág, nyolc végtag. Ez egy nyolcágú jógarendszer. A bölcs Patandzsali a Jóga-szútra című összegző művében emeli ki e  jóga folyamatának nyolc részét. Ezek a szintek, mint a lépcsőfokok egymásra épülnek, s egymás után segítik a gyakorlót a végső cél elérésében.

  1. Yama, azaz a korlátozások, tiltások. Ezek az irányelvek szent erényekkel helyettesítik az ember alacsonyabb rendű késztetéseit. Egyfajta szabályrendszer, melyek a társadalmi és a személyes erkölcs alapelvei.

    -Ahimsa, az erőszakmentesség elve. Nem csupán az ölés tilalmát jelenti, hanem tágabb értelemben a minden élőlény iránti szeretetet fogalmazza meg. Ez magába foglalja a vegetáriánus életmódot is, valamint azt, hogy se másokkal, se önmagunkkal szemben ne legyünk erőszakosak.

    -Szatja, az őszinteség, a hazugság kerülésének elve. Ez az erkölcs legfontosabb szabálya. Ha a tudat igaz szavakat gondol, a nyelv igazságot önt szavakba, és az egész élet igazságokon alapul, akkor válik a jógi alkalmassá arra, hogy egyesüljön a Végtelennel.

    -Asztéja, a lopás tilalma. Az élvezetekre, és a felhalmozásra épülő élet hajlamossá teszi az embereket arra, hogy elvegyék mások tulajdonát. Ez a parancsolat kiterjed a hűtlen kezelésre, a bizalommal vagy hatalommal való visszaélésre, a rossz gazdálkodásra és egyéb visszaélésekre is. A jógi testi szükségleteit igyekszik a minimumon tartani, mert úgy véli, hogy már az is lopás, ha olyan dolgokat vesz magához, melyekre valójában nincs is szüksége.

    -Brahmacsarja: Szótári meghatározás szerint szexuális önkontrollt, mértékletességet jelent. Ez a tilalom nem egy erőltetett dolgot jelent. A Szútrákban Patanjali leírja, hogy nem csak a cölibátusban élők tudják ezt a tilalmat gyakorolni, hanem azok is, akik csupán gyermeknemzés céljából kezdeményeznek intim együttlétet, nem a saját vágyaik kielégítése miatt.
    Valójában az intim tevékenységekre is létezik szentírás, méghozzá a Kámaszutra. Ez eredeti valójában egy olyan könyv volt, mely a férfi testen és a női testen is egyaránt bemutatta az erogén zónákat, és aki ennek a tudásnak a birtokában volt, az a szexualitást is egy sokkal magasabb szintre tudta emelni (a Hatha-jóga-pradípika 3. fejezetében is találunk olyan leírásokat, melyek egyfajta mágikus rituáléként beszélnek az együttlétekről).

    -Aparigraha, a gyűjtögetéstől való mentesség elve. Az aparigraha gyakorlásával a jógi olyan egyszerűvé teszi az életét, amennyire csak lehet, s arra készíti fel a tudatát, hogy ne érezze semminek a hiányát,vagy elvesztését. Ez a parancsolat kapcsolódik az asztéjához, mivel olyan dolgokat nem szabad elvenni, amire nincsen szükségünk. Ha egy jógi gyűjtöget, az azt jelenti, hogy nincs meg az Istenbe vetett bizalma, mert nem hiszi, hogy Isten mindig gondoskodni fog róla.
    A felhalmozás kiküszöbölésére, a mai világban kezd elterjedni egyfajta irányzat, mely minimalizmus néven válik egyre ismertebbé.

  2. Niyama, előírások, melyek az egyén számára követendő életmódot és viselkedési formát mutatják meg. Szabályozzák az ember szokásait és rendezik személyiségét.

    -Shaucsa, a tisztaság. Külsőleg és belsőleg is egyaránt fontos a tisztaság. A testet külsőleg mosakodással, belsőleg ászanákkal, pránajámával, és különböző tisztító folyamatokkal lehet, melyeket satkarmának neveznek (ezeket a gyakorlatokat azonban sosem szabad könyvekből, vagy gyakorlatlan embertől elsajátítani). Hangsúlyt kell helyezni továbbá a tudat és az ételek tisztaságára, valamint arra, hogy a gyakorlásunk szintén tiszta közegben történjen.

    -Szantósa, a megelégedettség. Tulajdonképpen ez földi boldogságunk kulcsa. Nem mindig csak többet és többet akarunk, hanem megelégszünk azzal, amink van. Az elégedett ember teljes, mivel megismerte az Úr szeretetét. A megelégedettség egyfajta tudatállapot. Elengedhetetlen a szamádhi állapot eléréséhez, ugyanis a folyamatos elégedetlenkedés, megakadályozza a koncentrációt. Az elme csapongó lesz, s így nem megvalósítható a tökéletes meditáció.

    -Tapasz, a lemondás elve. Ennek segítségével a jógi erőssé teszi magát fizikailag, szellemileg és lelkileg is, hogy készen álljon az Úrral való egyesülésre. Tudatos erőfeszítéseket tesz, hogy minden fajta vágytól mentessé váljon. Önző inditékoktól mentesen, a jutalom reménye nélkül munkálkodik.

    -Szvádhjája. Maga a szó önképzést jelent. Ebben az értelmében a Szentírások tanulmányozására utal. Az egészséges, boldog, békés élethez elengedhetetlen, hogy rendszeresen tanulmányozzuk az isteni eredetű irodalmat. Ez tudással ruház fel és segít az önvaló megismerésében.

    -Íshvara Pranidhána, az Isten iránti odaadás. A tettek és az akarat a Legfelsőbb Lénynek, Isten akaratának való alárendelése. A gyakorló minden cselekedetét az Úrnak szenteli, nincs bennük büszkeség és hatalom iránti vágy. Aki hisz Istenben, az sosem esik kétségbe. Ez az ötödik előírás a bhakti jóga kilencedik lépcsőfoka.

  3. Asana, jelentése testtartás/testhelyzet. Olyan fizikai gyakorlatok, amelyek testi és mentális egyensúlyt adnak a gyakorló jógi számára. Ezek a pózok nem tornagyakorlatok, hanem inkább kitartott testhelyzetek, amelyek révén az ember megtanulhat uralkodni a test és annak folyamatai felett.
    Patandzsali Jóga Szútráiban található az ászanak lényegének tömör megfogalmazása:     „Szthiram szukham ászanam” jelentése „a póz, amely kényelmes és stabil”.
    A hatha jógik szerint, bizonyos testhelyzetek megnyitják az energia csatornákat, ás segítik a     prána (életenergia) áramlását a testben. Az ászanák gyakorlásával olyan mértékben lehet fejleszteni az elmét is, hogy az később alkalmassá válik a magasabb szintre, a meditációra. Ezért az ashtanga és a hatha jógában az ászanázás szerepel az első helyen.
    Amikor az ászanákat gyakoroljuk, a légzés ritmusa és az anyagcsere lelassul, az oxigén felhasználás és a test hőmérséklete csökken. Mindezek mellett az ászanák sajátos hatást fejtenek ki a belső elválasztású mirigyekre, a belső szervekre, és megváltoztatják az idegrendszer elektrokémiai folyamatait is.
    Shiva 8.400.000 ászanát tanított,ami azt a 8.400.000 megtestesülést jelenti, amelyen minden lénynek túl kell jutnia, mielőtt megszabadul a születés és halál körforgásából. Ezért van az, hogy a legtöbb pózt egy-egy állatról nevezték el (pl.: kobra póz, varjú póz, teve póz, stb.). Ebből 84 ászanát emel ki, melyet a leglényegesebbnek tart.
    A Hatha Jóga Pradipika 84 ászanát nevez meg, ebből négy ülőt tart fontosnak (sziddhászana, padmászana, bhadrasana, szimhászana).
    Goraksha Szamhita 84 létező ászanát említ, két ülő pózt név szerint (sziddhászana, padmászana).

    Az ászanák gyakorlásának végső célja az, hogy felkészítse a testet arra, hogy akár napokig is tudjon a jógi lótuszülésben (padmasana) meditálni.

  4. Pránajáma. A pránájámát általában a légzés irányításaként definiálják. Két szógyökből tevődik össze: prána (életenergia/levegő) és ájáma (felemel/ meghosszabbít).
    Úgy tartják, hogy minden embernek meghatározott légzésszáma van. Ha a légzést megtanuljuk lelassítani, elnyújtani, akkor az életünket is meghosszabbíthatjuk. Tehát mondhatjuk, hogy a     pránajáma élet meghosszabbítást jelent.
    Amíg a lélegzet a testben van, életnek nevezik. Ezért a jógi törekedjen arra, hogy a lélegzetet hajtsa uralma alá, mert a lélegzet eltávozása a halált jelenti.
    Legelőször a gyakorló az udzsáji pránajáma, azaz a teljes tüdős jógalégzés kivitelezését sajátítja el. Ezután következhetnek a komolyabb szintű légzőgyakorlatok, mint például a a kumbhaka (légzés visszatartás), kapala bháti (koponyatisztító légzés), vagy a váltott orrlyukú légzés.
    A pránájáma gyakorlatokban a légzés négy lényeges aspektusát

    alkalmazzuk. Ezek a következők:

    a) Púraka vagy belégzés

    b) Récsaka vagy kilégzés

    c) Antar kumbhaka vagy belső légzésvisszatartás
    d) B    ahir kumbhaka vagy külső légzésvisszatartás

    E gyakorlatok hatással vannak az energiaáramlásra a nádik-ban (energiacsatornákban), tisztítva, szabályozva, aktiválva azokat, ezáltal megteremtve a fizikai és mentális stabilitást. Amikor a nádik megtisztulnak a szennyeződésektől, akkor válik a jógi alkalmassá arra, hogy a lélegzetet szabályozza.

    Minden légzőgyakorlat végső célja a légzésvisszatartás, mert: „Ha mozog a lélegzet, az elme is mozog, ha mozdulatlan, az elme is mozdulatlanná válik. Hogy a jógi szilárddá váljon, hajtsa a lélegzetet uralma alá” (Hatha Jóga Pradipiká, 2. fejezet).
    Ebben a mozdulatlan állapotban kezdődik meg az igazi meditáció.

    Előírások a pránajáma gyakorlásához:
    -üres gyomor
    -betegen NEM gyakoroljuk
    -tiszta, világos helyiségben gyakoroljuk
    -NEM szabad erőltetni
    -komolyan kell venni a gyakorlást
    -mindig csak a megfelelő szinten szabad gyakorolni, magunkhoz mérten
    -várandós nem gyakorolhat légzésvisszatartást

  5. Pratjáhára. Szorosan kapcsolódik a fentebb említett légzés bent – vagy kint tartáshoz, ugyanis ez az érzékek visszavonását jelenti. Ezen a szinten a jógi folyamatos önvizsgálaton megy keresztül, hiszen amint megszűnik a külső ingerekre való reagálás, az ember képes lesz befelé figyelni, önmagára. Amikor a tudat sóvárog valami után, az a kötöttség jele. A tudat akkor lesz teljesen tiszta, és a meditáció akkor lesz zavartalan, ha a gyakorló minden vágyát és félelmét megsemmisítette. Ez azonban nagyon nehéz folyamat.
     Ahhoz, hogy le tudja győzni a az érzéki tárgyak halálos következményekkel járó vonzó igézetét, az odaadás (bhakti) szigetelőanyagára van szüksége.
    Az érzékek visszavonása egy olyan technika, amely által a tanítvány elsajátítja azt a képességet, hogy erőnek erejével visszavonja figyelmét a bensőjébe, s az önvalóra összpontosítva elméjét visszatartsa az eltérésektől. Az érzékek és az elme visszavonása valójában ezek szétszórt erejének összegyűjtése, amely után természetes módon következik be a koncentráció.

  6. Dháraná. Ez a lépcsőfok a koncentráció. Itt a jógi egyetlen pontra összpontosít, próbálja csapongó elméjét arra az egy pontra függeszteni. Ez lehet egy külső vagy egy belső tárgy. Ha külső tárgyra fókuszálunk, például egy gyertyalángra, vagy egy szent képére, akkor nyitott szemmel, tekintetünket folyamatosan a kijelölt tárgyra függesztve meditáljunk. Ha egy belső tárgyról van szó, akkor egy energiaközpont (pl.: csakra), vagy egy mantra legyen a koncentráció tárgya. Ezen a szinten a meditálás még nem folyamatos, megszakadhat.

  7. Dhjána, azaz a tökéletes, megvalósult meditáció állapota. Itt már folyamatossá válik a koncentráció, nincs ami megzavarja a jógi befelé figyelését. Ez egy olyan tudatállapot, amit szavakkal nem is lehet leírni. Az ember ilyenkor már csak végtelen boldogságot érez.
    Ebben az állapotban a jógi képes megközelíteni a Felsőlelket, valamint itt nyilvánul meg a 8     sziddhi, melyek misztikus, természetfeletti képességek.

  8. Szamádhi a jóga utolsó stádiuma, mely a gyakorló számára a keresés végét jelenti. Ez egyfajta extázishoz hasonlítható tudatállapot, mert a boldogságon kívül nem érez semmit az ember. Teste olyan, mintha aludna, de elméje olyan éles és tiszta, mintha ébren lenne. Az egyéni lélek összekapcsolódik a Felső Lélekkel, s az egyén beteljesül. Nem szűnik meg önálló személyiség lenni, egyénileg éli lelki azonosságát a Legfelsőbb Személy figyelmétől, gondoskodásától kísérve.
    Amikor bekövetkezik a     szamádhi állapot, a dhjána – jóga akkor éri el végső célját.

    Az ashtanga jóga első öt fokozata a tudat lecsendesítésére törekszik. Ezek az ún. külső gyakorlatok (bahiránga-szádhana), pár a pratjáhára igazság szerint mindkét kategóriába beletartozik. Az utolsó három fokozat, a belső gyakorlatok (antaránga-szádhana). Ezek csak akkor lesznek elérhetőek a jógi számára, ha az első lépcsőfokokat tökéletesre fejlesztette rendszeres gyakorlással.